elárultalak nagyon csúnyán
hidd el, sosem akartam
el akartam mondani
de kétségemben szétszakadtam
nem gondoltam végig,
mi lesz a következmény
csak tettem, amit jónak láttam
és most sötétté lett elmém
lelkem nyomja a bűn
súlyától zuhanok a mélybe
önmagamat dobtam érted
szúrós-tüzes meredélybe
nem bántanálak sosem
magamnak ezt mondtam
mégis ezt tettem veled
mindent jól elrontottam
nem tudom megjavítani
pedig visszaforgatnám
az idő kerekét és
biztosan másképp csinálnám
kiirtanám belőled magam
ne is gondolj énrám
aki gonosz volt és becsapott
és most áll előtted némán
milyen önző és férges
rohadt egy ember vagyok
mert nem érdekel senki más
mert csak magamra gondolok
nem tudok más senkire
csakis rád és rám
hogy mi mutathattunk volna
mindenkinek példát
de gyávaságom előlépett
csettintett az ujjával
és takarodót fújtam
előled is bújkáltam
aztán ez lett belőlem
pedig mindig őszinte voltam
de féltettelek magamtól
beszélni ezért vonakodtam
késő már, hogy megbocsáss
de te még lehetsz boldog
ha hátra lépek, nem látsz többé
eltűnnek a sáros foltok
azok, amik a makulátlan
fehér inged mocskolják
és sebet ejtenek rajtad
álmaidat megfojtják
egy újabb csalódás
ez vagyok neked én
és kívánom, hogy légy boldog
a legboldogabb a Föld kerekén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése