balodon álltam

elárultalak nagyon csúnyán
hidd el, sosem akartam
el akartam mondani
de kétségemben szétszakadtam

nem gondoltam végig,
mi lesz a következmény
csak tettem, amit jónak láttam
és most sötétté lett elmém

lelkem nyomja a bűn
súlyától zuhanok a mélybe
önmagamat dobtam érted
szúrós-tüzes meredélybe

nem bántanálak sosem
magamnak ezt mondtam
mégis ezt tettem veled
mindent jól elrontottam

nem tudom megjavítani
pedig visszaforgatnám
az idő kerekét és
biztosan másképp csinálnám

kiirtanám belőled magam
ne is gondolj énrám
aki gonosz volt és becsapott
és most áll előtted némán

milyen önző és férges
rohadt egy ember vagyok
mert nem érdekel senki más
mert csak magamra gondolok

nem tudok más senkire
csakis rád és rám
hogy mi mutathattunk volna
mindenkinek példát

de gyávaságom előlépett
csettintett az ujjával
és takarodót fújtam
előled is bújkáltam

aztán ez lett belőlem
pedig mindig őszinte voltam
de féltettelek magamtól
beszélni ezért vonakodtam

késő már, hogy megbocsáss
de te még lehetsz boldog
ha hátra lépek, nem látsz többé
eltűnnek a sáros foltok

azok, amik a makulátlan
fehér inged mocskolják
és sebet ejtenek rajtad
álmaidat megfojtják

egy újabb csalódás
ez vagyok neked én
és kívánom, hogy légy boldog
a legboldogabb a Föld kerekén

esténként

bőröd lángol
ajkam alatt
tűzben táncol
kettészakadt

szívem égi
szikrákat szór
villám csap ki
ujjaimból

ragyogó szép
kék szemedben
tartasz engem
két kezedben

emlékemben
mindig így élsz
őrzöl csendben
soha nem félsz

kereslek és
várva vágylak
itt esténként
megtalállak

szemedben

szemedben sötét van
szemedben világos van
szemedben szépség van
és ezt eddig nem láttam

szemed izzón lángol
szemed vadul táncol
szemed magához láncol
és ezt eddig nem láttam

szemed csillagfényes
szemed apró mécses
szemed üdére éhes
és ezt eddig nem láttam

szemedben magam vagyok
szemedben szemem ragyog
és most már megbántam
hogy ezt eddig nem láttam

fordítva

fejtől lefelé lábam nő
de nem a nyakamtól kezdődő
csípőtől ér földig
a padlót talpaim köszöntik

furcsa volna, ha nem így lenne
fejem talán lebillenne
a nem szokványos szerkezettől
s alulról kezdődnék fejtől

lábam helye lenne nyakam
fejem fölött volna hasam
kezeim csak úgy lógnának
megszámolva minden hajszálat

lábaimmal kalimpálva
fejjel lefelé állva
plafonon szaladgálva
egészen másfelé van a hátra

Remus, a vámpír

vakítanak az utca fényei

szemem bántják a sötétség lényei

a sarkon állnak, rám várnak

kerülnék, de megtalálnak

utol érnek, elkapnak

de nem tudják, mindjárt meghalnak

mert az éjben nem kell félnem

az éj féljem hát éntőlem

-----------------------------

fogam szúrja át a húst

szívom a gaz vérét

magamba lélegzem illatát

elveszem a létét

étel csupán s szenvedély

mit adhatnak nekem

holnap újra járom az utcát

felvéve a napszemüvegem